László Viktória: +3620 2 089 249
A te fényed

Mi az ára annak, hogy nem mersz ragyogni?

A te fényed

Nem is olyan régen találtam egy idézetet, amit maximálisan igaznak tartok. Szomorú igazság. Sajnos a forrást már nem találom, de magyarul így hangzik:

“A  férfiakat arra tanítjuk, hogy a gyengeségeikért kérjenek bocsánatot, a nőket pedig arra, hogy az erősségeikért.”

Az egyik legnagyobb akadály, ami egy nőt elválaszt a boldogságától, az az, hogy nem mer ragyogni. Vagy ahogy én ezt hívni szoktam, nem mer beleállni a saját fényébe. Mintha szinte minden más vonzóbb alternatíva lenne annál, hogy teljes, sugárzóan boldog nőként láthassa bárki. Te is így vagy vele?

Persze azért a szíved mélyén biztosan vágysz rá, hogy ragyogó és boldog lehess, és keményen dolgozol is érte. Egy dolgot kivéve. Nem vagy hajlandó “bekapcsolni” a ragyogás gombodat. Persze vannak kivételek, de tapasztalatom szerint ezek elég ritkák.

És megértem. Én is féltem a fényemtől. És ez a ragyogás (pedig rengeteg visszajelzést kapok róla, hogy sugárzok és ragyogok) néha egy kicsit nálam is pislog. Odafigyelek rá, hogy mikor és milyen körülmények között kezdek el pislákolni. Nem erőltetem a ragyogást, megszeretgetem magam. Hagyom pihenni a fényem. De ez más érzés, mint félni.

És mielőtt tovább mennénk, hadd mondjak még valamit a ragyogásról. A sötétséged is tud ragyogni. És az erőd fele itt rejlik. Legalább annyira nehéz felvállalni, mint a “világos” fényed, és legalább olyan sokat tehet érted, és MÁSOKÉRT is.

Van, amikor a fényed puha és lágy. Van, amikor a fényed erős és határozott. Van, amikor a fényed izgatottan vibráló. Van, amikor örömtelien ragyogó… Mindegyik egyformán értékes.

 

Mit ad a ragyogásod a világnak?

 

Kezdjük azzal, hogy mégis mi az a ragyogás?

 

A ragyogás nem más, mint annak a jele, hogy kapcsolódsz a saját elevenséged, magához az élethez. Azaz, amikor nem állsz bele a fényedbe, az életet tartod távol magadtól. Amikor a fényed ellen döntesz, akkor kivonod magad az egységből, és életenergiától fosztod meg magad, és másokat is.

Képzeld azt, hogy az élet maga a tűz. Amikor kapcsolódsz hozzá, te is megmelegszel. Azok, akik közel vannak hozzád, szintén érzik ezt a meleget. Tovább tudsz nekik is adni belőle. És ez mindenkinek jó érzés. Amikor eltávolodsz, akkor hűlni kezdesz. És azok, akik körülötted vannak, lassan szintén hidegebbé válnak. Minél közelebb vagy az élethez, magához, a teremtő erőd is annál erősebbé válik.

Szóval mit is ad a ragyogásod a világnak?

 

Elsősorban életenergiát ad. Ez az az energia, amit nem a tartalékodból adsz, hanem a bőségedből, anélkül, hogy kimerítenéd magad, vagy fenyegetve éreznéd magad. Amikor kapcsolódsz ehhez az elevenséghez, nem egy tartály vagy, amibe nehezen begyűjtöd az energiát, hanem csatorna. A guruk és spirituális mesterek sugárzó ragyogása és karizmája már egészen sok ember életére hat jótékonyan.

Amikor ragyogsz, bőségben vagy. Így nemhogy nem jelentesz veszélyt azokra, akik éppen szükséget szenvednek, hanem melletted megnyugodhatnak, sőt akár töltekezhetnek is. Ők is könnyebben lesznek képesek kapcsolódni a saját elevenségükhöz.

Ragyogás mítosz: Ha megengedem magamnak, hogy életteli és boldog legyek, akkor mások alacsonyabb-rendűnek érzik majd magukat, sőt akár ellenségesnek is találhatnak.

Kezdjük azzal, hogy ez a gondolat magában foglalja azt, hogy másokat valóban alacsonyabb-rendűnek érzel magadnál. Hogy szerinted gyengék, és nem elég boldogok. Ez pedig nem megbecsülés alapú szemlélet.

Talán azt gondolod, hogy alázatosnak kell lenned, és ez azt jelenti, hogy nem ragyoghatsz, nem sugárzol. Az igazi alázatban senkitől és semmitől sem tagadjuk meg a szeretetet. Senkit sem nézünk le. Magunkat is beleértve.

Amikor ragyogó emberrel találkozom, mindig inspirálónak érzem. Irigykedem-e néha? Igen, kábé két percig. Amíg eszembe nem juttatom, hogy az életem az én kezemben van. Ha változtatni akarok, rajtam áll. És mi lenne, ha hagynám, hogy a másik ragyogása inspiráló hatással legyen rám? És olyan könnyű innentől örülni az élet sokszínűségének. Nekem a saját életem felé van felelősségem. Azt tudom a lehető legjobban, leghitelesebben élni. Hogy honnan tudom, jó úton járok-e? Onnan, hogy ragyogok-e. Onnan, hogy a fényemben állok-e.

 

Mit tehetsz, amikor valamit lenézel, hibásnak érzel magadban?

 

ragyogás a te fényedAz én egyik első dolgom az szokott lenni, hogy átgondolom, mikor hallottam először, hogy ez rossz?

Lehet ez a külsőddel kapcsolatos dolog. Lehet egy belső tulajdonság.

Talán nem is emlékszel rá, hogy mikor hallottad először azt egy szívből boldog emberre mondani, hogy hivalkodó, vagy hogy öntelt, vagy hogy valami baj van vele. Nincs szükség rá. A kérdés elég ahhoz, hogy az eszedbe idézze, ez a lenéző gondolkodás egy minta. Mégpedig valaki más mintája.

Olyan ez, mint egy kert, ami a te kerted. Talán a szél hozott oda olyan gyomokat, amiknek nem ott a helyük. talán még csak nem is gyomok. De nem te választottad őket. És talán ideje, hogy ami nem a kerted része, az kikerüljön onnan.

Amikor eszedbe jut a kérdés, hogy mégis mikor hallottad valamiről azt, hogy az rossz… Máris eszedbe juthat az, hogy most dönthetsz másképp.

A ragyogásod nem rossz. Azt mutatja, hogy kapcsolódsz a saját élettelisségedhez. Színtiszta életenergia.

Hogy elképzelhető, hogy valaki ezt a ragyogást fenyegetőnek érzi? Igen. Főleg, ha emlékezteti, hogy gondjai vannak azzal, hogy kapcsolódjon a saját elevenségéhez.

Az is elképzelhető, hogy sokan viszont inspirálónak érzik. Úgy vagyunk “programozva”, hogy az elevenség, a ragyogás vonz bennünket. Mintha ez a fény maga az élet forrása lenne.

A ragyogás vonzza azokat, akik nem félnek a fénytől. A ragyogás segít fényt gyújtani az egész világon. A ragyogás ragadós, és boldogabb, önazonosabb életeket teremt. Ezért is olyan fontos, hogy elkezdj barátkozni vele. Hogy megszokd, van erőd, és megtanuld az élettel összhangban és ne ellene használni.

Ez pedig színtiszta szeretet.

Képzeld el, mi lenne, ha a Nap egyszer csak úgy döntene, nem ragyog, mert irigyek lesznek a csillagok, és fenyegetőnek érzi az éjszaka. Mi történne akkor a világgal?

Az én egyik alapvető adottságom az, hogy meglátom az emberekben a szépségüket és csodájukat. Ezt használom a sminktanácsadásokon, a szövegírásban, tervezésben és egy sokkal mélyebb szinten a segítő programokban. Olyan perspektívát, biztonságos és szeretetteli teret tudok neked kínálni, amiben eddig soha nem látott szemmel tekintesz magadra. Olyan értékeidet fedezed fel, amik eddig számodra láthatatlanok voltak, pedig hatással voltak az életedre, formálták a valóságodat. LáV

szia@azattores.hu